Ballagás 2020

Kedves Végzős Diákok, Szülők, Rokonok!

Az idei tanévben kialakult új helyzet sajnos nem teszi lehetővé a hagyományos értelemben vett ballagást, ezért egy videóval készültünk Nektek.

Fogadjátok sok szeretettel!

A végzősök nevében Bors Boglárka 12. A-s diákunk búcsúzik:

Tisztelt Tanáraink! Drága Szüleink! Kedves Diáktársaink!

A végzős beszéd megírása különösen nehéz feladat, hiszen egy rövid szövegben kellene összefoglalni 5 év mozzanatait. 5 év alatt sok minden történhet, 5 év sok izgalmas és unalmas napot tartogathat. De hogy számunkra miről szólt ez az 5 év, azt nehéz lenne összefoglalni. Most úgy tűnik, mintha az egész csak egy varázslatos utazás lett volna, kisebb nagyobb nehézségekkel. És hogy mi várt ránk az út végén? A felnőttek világa. Az utazás során megtanultunk kiállni magunkért, megtanultuk, hogy közösen kell küzdenünk, ha el akarunk érni valamit és azt is, hogy bármire képesek vagyunk, ha elég nagy az elszántság. Ez az út nem sikerült volna, ha nincsenek, akik támogatnak, bátorítanak minket.

A következő sorokban hozzájuk szólnék.

A tanárainknak köszönjük, hogy munkájukkal fáradoztak értünk (még ha ezt nem is így éreztük mindig.) A szüleinknek köszönjük, hogy mindvégig támogattak minket és sose hagyták, hogy feladjuk. Diáktársainknak pedig köszönjük, hogy részesei voltatok a mi történetünknek, reméljük a ti diákéletetekbe is sikerült maradandó emlékeket csempésznünk.

Milyen is valójában a két végzős osztály? Nehéz lenne meghatározni. Különlegességünket mi sem tükrözi jobban, mint a jelenlegi vírus helyzet. Hiszen ki, ha pont nem mi érettségiznénk most? Bár a tanulmányi eredményeinkkel nem írtuk bele magunkat az iskola történetébe, megtettük ezt jelenlétünkkel és tetteinkkel.

De most ennek vége, eljött a búcsú ideje. Május 4-től kezdve vizsgáznunk kell. Meg kell mutatnunk, hogy mit tanultunk; küzdenünk kell talán úgy, mint még soha. Azonban félelmet nem érzek, mert tudom, hogy mindenki ki fogja hozni magából a legjobbat és tudom, hogy sok meglepetésre számíthatunk az eredmények kapcsán.

Noszlopysnak lenni olyan, mintha az ember egy nagy családhoz tartozna, mindig találni ismerőst. Köszönjük, hogy részesei lehettünk ennek az utazásnak és biztos vagyok benne, hogy sok olyan emléket szereztünk, amire évekkel később is emlékezni fogunk.

A végzősök nevében Bors Boglárka 12.A”